Brené Brown texasi illetőségű szociális munkás, egyben korunk egyik igen meghatározó figurája. Nagyon érdekes és nagy hatású kutatásokat végez és publikál a sebezhetőséggel kapcsolatban. Egyszer készített egy három perces rajzfilmet, amely állatszereplőkkel mutatja be, hogy mi a különbség "empathy" és "sympathy" között.

A rajzfilmnek elkészült a magyar feliratos verziója is, ezt jópáran megosztották mostanában a facebook-ismerőseim között, sőt, viszonylag komoly oldalak is cikkeztek róla.

Nulladik pontként legyen itt egy kis nyelvlecke. Az empathy angol szó empátiát jelent magyarul, a sympathy angol szó magyar megfelelője az együttérzés. Látom magam előtt, amint ezt gimnáziumi angoltanárom óriási vehemenciával magyarázza a táblánál, mintegy örökre beégetve az agyamba. (Volt az ürgének karizmája, szó mi szó.)

 Sokáig lehetne azon elmélkedni, hogy vajon a magyarországi angoloktatás, az emberek gondolkozásra való restsége, és az oktatás általában vett borzalmas színvonalának milyen együtthatója kellett ahhoz, hogy míg rengetegen népszerűsítik a magyarított videót a facebookon, sem ők, sem a kommentelőik nem jegyezték meg (vélhetően azért, mert fel sem tűnt nekik), hogy míg az empathy szót helyesen empátiának, a sympathy angol szót igencsak helytelenül szimpátiának fordították a videót buzgó magyar feliratozói

Lehet, hogy magas szintű angol képzés kell ahhoz, hogy az ember tudja, hogy a sympathy nem csak szimpátiát, azaz rokonszenvet jelent magyarul. De az, hogy többezer ember nézi és osztogatja meg a rosszul magyarított videót, és senkinek nem tűnik fel, hogy gyerekek, itt valami sántít, ez a szerencsétlen szarvas itt most nem rokonszenvet, hanem együttérzést kap! Miért van az, hogy se a youtube-on, de a facebook-posztok alatt nem írta ezt oda senki? Nem tűnt fel senkinek? Esetleg feltűnt, de kételkedett magában?

Azt bizton állíthatjuk, hog a legtöbb iskolában vacak az angoloktatás, de konyhaszinten ma már bárki megtanulhat angolul, ha máshogy nem, filmnézéssel. Viszont az milyen pusztító gondolat már, hogy kételkedni, kérdezni sem tanítja meg senki az embereket?

Senki nem szokott mögé gondolni, utánanézni annak, amit olvas vagy hall? Vagy ez a csúcsértelmiség privilégiuma? 

"Ezért tart itt ez az ország" - mondhatnám, és nem csak az ország. Ez egy olyan világ, ahol az számít környezetvédőnek, aki elektromos autóval jár és az aliexpress-ről rendeli a bambuszszívószálat. Agyalni nem trendy, na!